A hiány verse
Hiányzol reggel, hiányzol este,
a hiányodról szól minden pillanat,
a hiányoddal köszönt a virradat,
és aztán az egész nap csak erre
emlékeztet. Egész nap hiányzol.
Míg nem beszélünk, üres bennem minden.
Akármi van is, valójában nincsen,
mert ami van is, folyton csak rám szól:
„Nincs!” Mert nem vagy. Te nem vagy, s így semmi sincs.
A világ körülöttem egy lomhalmaz,
minden csak arra vár, hogy te rám tekints,
és akkor végre megkönnyebbül mindaz,
ami addig csak volt, de nem létezett.
Ha rám nézel, a VAN fog velem kezet.
