A negyvenéves férfi

Találmány Hogy is mondjam ezt el neked, kicsim? Tudod az úgy volt, hogy este volt, és mind kihunytak a fények, mint fáradt szemben huny ki a ragyogás. És ott ültem a szobámban épp, mert hol máshol, hisz este volt, és az őszesti csendben úgy zajongott bennem minden, mint egy…

A hiány verse Hiányzol reggel, hiányzol este, a hiányodról szól minden pillanat, a hiányoddal köszönt a virradat, és aztán az egész nap csak erre   emlékeztet. Egész nap hiányzol. Míg nem beszélünk, üres bennem minden. Akármi van is, valójában nincsen, mert ami van…

Révbe ér és Most elmesélek neked egy történetet. Ez most nem lesz vers, csak egy mese. Szóval volt egyszer úgy, hogy otthon voltam, a gép előtt ültem, s szólt a zene. Tudod, nálam mindig szól, valahogy megnyugtat, olyan, mintha nem lennék egyedül, olyan mintha ott lenne valaki…

Szonett a türelemről Most írom leglágyabb versemet, amikor nem láttalak máma, és tudod elfog a szédület, mert bár az értelem még várna,   ám a szív, vagy legyen bármi is…, már egyre sürgetőbb az érzés, egyre nehezebb, hogy elcsitíts, a mélyből fel-feltör a…

Holnap (február 20, csütörtök) este fél 8-kor a RoHam bárban (Dohány utca 22-24.) olvasok fel mások társaságában. "Negyvenéves férfi" szövegek lesznek műsoron. Várlak titeket, inkognitóban vagy anélkül :), szeretettel!

Eszterlánc Ha láncra fűzném mind, mi vagy, kitelne, tudom, egy gyöngysor. Az egyik lényed mind vigad,  másik gonddal telik olykor.   Gyöngye van a nevetésnek, tán sírásnak (még nem tudom), gyöngy, mi tükröz százszorszépet, és gyöngy, mi ránc a homlokon   (persze…

Válasz-szonett az álomról Ostobaság ez, ne legyél gyenge, legyél hát férfi, éld, ami jön. Az álom elvisz a végtelenbe, s ott a valóság majd rád köszön.   „Jó napot”, mondja, kezet szoríttok, átölel szépen, mint jó barát. „Nézz a szemembe, mind, amit látsz…

Szonett az álomról Kéne, hogy menjen visszafogottan. Kéne, hogy menjen csak úgy lazán. Nem jó a fatörzs, amelyben görcs van. Nem jó az álmot fogni szaván.   Maradjon annak, ami: egy álom. Jöjjön el végre az ébredés. A reggel józan fejjel találjon. Ami volt éjjel, az…

Szonett az erőt gyűjtő karról Még nem tudom, ki vagy nekem. Csak tudom, hogy vagy. És ez jó. Szobámban még ott a holló. De már moccan, szárnya rebben.   Még nem tudom, hogy mi vár ránk. De remélem, vár. Akarom. Még nem nyújtom ki a karom. Még pihentetem. No de…

„These foolish things” Jó reggelt, búbánat, mondhatnám e versben, de nem volna igaz, így mégsem mondhatom. Csak annyi, hogy reggel van, megint egy reggel, és csupán egy reggel, nem több, ezt jól tudom.   A szobában ülök, Lee Konitz szól éppen, nyolcvanhét éves lett, egy…

Csillag Kezdhetném úgy: az égen van egy csillag. Nem lenne hazugság, nem bizony. Van számos csillag ott fent, ők a holtak, halottaim néznek rám, tudom.   De te itt vagy. A neved az, hogy csillag. Itt a földön jársz-kelsz, csillagom. Mint hosszú éjjel után reggel…

Szonett a gondolatról Ahogy átjött a busz az Erzsébet-hídon, arra gondoltam, vajon mit csinálsz. Nyilván órán ülsz, talán szundikálsz, a tanár beszél, s a buzgóság meg elnyom.   Nem igaz. Ugyan dehogy gondoltam erre. Hát mernék én? Kinek lenne ehhez mersze? Hogy te?…

Hetedik út 12. Egy júliusi estén Kollarik későn ért haza a hatalmas belvárosi lakásba. Későn, mert a nagymamától jött, aki meghalt a remetemagdolnai öregek otthonában, de Detréről is jött, ahol nem találta meg az első feleségét, leginkább pedig a metróból jött, ahol…

Hetedik út 11. Kollarik arra gondolt, hogy persze. Most majd hazamegy, lefekszik és alszik. Az kell most neki. Elvégre csak a nagyanyja halt meg. No meg éppen most megy el a felesége. A második. Mert dolga van. Ezeknek a feleségeknek mindig dolguk van. Egyiknek életre szóló egy…

Hetedik út 10. Juli azonban úgy nézett rá, mint egy elmebetegre: „Hogyhogy mit csinálok?! Te követsz engem?! Amikor azt hiszem, elutaztál, vagy a nagyanyádhoz mentél?! Ez mi, Kokó?! Nem bízol bennem?! Rendezvényre megyünk, egy külföldi delegáció esti fogadására. Nem…

Február 20-án felolvasás a RoHamban.

Hetedik út 9. Erre gondolt Kollarik, miközben a metró befutott egy állomásra, ő pedig látta, amint az első felesége kiszáll azzal a valakivel, akivel beszélget, valami férfival, és elindulnak még mindig Kollariknak háttal a feljárat felé. Kollarik gondolkodás nélkül kapta…

Hetedik út 8. A metróban tényleg nem volt már tömeg, de azért még elég sokan voltak. Nyáresti hangulat, buliba tartó fiatalok, turisták, szimpla lézengők. Kollarik az egyik kocsi végében talált helyet, ahonnét rálátása volt a másik szerelvényre, pontosabban lett volna, ha…

Hetedik út 7. Kollarik anyja még mindig sápadt volt, amikor befejezte az elbeszélést, de már kezdte visszanyerni a színét, miközben az ágyon fekvő nagymama pedig szép lassan kezdte elveszíteni a sajátját, mintha csak a lányára hagyná örökül. Kollarik ott állt, nézte őket,…