„These foolish things”
Jó reggelt, búbánat, mondhatnám e versben,
de nem volna igaz, így mégsem mondhatom.
Csak annyi, hogy reggel van, megint egy reggel,
és csupán egy reggel, nem több, ezt jól tudom.
A szobában ülök, Lee Konitz szól éppen,
nyolcvanhét éves lett, egy nagy-nagy mester ő,
Billie Holiday-t idézi föl e percben,
„Good Morning Heartache”, és ez szépen békítő.
Vajon te mit csinálsz? Ébredsz-e már talán,
vagy ellenkezőleg egy álomban bolyongsz?
Boldogan ébredtél, vagy netalán borongsz?
A szobámban ülök, rám köszönt a magány,
eszembe villan „néhány bolondos dolog”.
Jó reggelt, boldogság, már erre gondolok.
