A negyvenéves férfi

Szonett az igen-ről Azt mondtad, hogy nem, csak mert nem hiszed el, hogy lehet igen, nem mersz hinni benne. Pedig hidd el nekem azt, hogyha lenne erőd nem törődni a félelemmel,   hogyha mernél lenni igazán szabad, ha eldöntenéd a szív s ész vitáját, s a szíved előtt nyitnád…

Szonett a fényről És akkor azt írtad, hogy: nem. A semmibe írtad, a virtualitásba, a semmiből üzent nekem, és a semminek nincsen virága.   És akkor ez a semmi volt. Virágtalan és sötét, éjszakai semmi. Talán csak szívem zakatolt, indulni akartam, menni,…

Mégis Ez akkor történt, amikor váltam. Bíróság s minden, ami csak lehet, fölidéz ezt-azt, persze, képeket a múltból, és mégis ahogy álltam   a tárgyalóban s válaszolgattam a kérdésekre, amiket feltett nekem a bírónő, s én meg hetet- havat összehordtam ott…

Első vasárnap Mert valamire mindig várunk. Nyári hőségben az enyhületre, ősszel meg a téli ünnepekre, és tavasszal a nyár az álmunk.   Van, ami van, de inkább legyen valami, ami igazán jó lesz. Mikor sár van, akkor majd ha hó lesz, majd olvadjon a hó a hegyen.   Így…

áhítat olyan, mint az áhítat egy kis román templomban átölelnek a falak és én meg azon nyomban   behullok a padba és csak hallgatom a csendet s szívemben a lüktetést hogy mennyire szeretlek!

Szonett arról, ami változatlan Ott ültem akkor a nézőtéren (valóság volt ez? már nem is tudom), egy szép későnovemberi napon vonatra szálltam és odamentem,   mert Te léptél fel egy színdarabban, és látnom kellett, látni akartam, milyen vagy, mikor másként…

Fog-monológ hommage à Rostand   - Önnek, Kishölgy, hm…, a foga… szép… - Ennyi? - De… - Lássa csak miképp. Hisz mondhatta volna rútan, Nagytanár, no de hát már késő ezért sírni kár, mert hogyha Önben lett volna csöpp trouvaille, hát íme így kivágja, figyeljen…

Kérlek, Uram, segíts minket! Ragadd meg a két kezünket! Ránts ki bennünket a sárból, A seholból legyen bárhol.   Bárhol, ahol jobb, mint itt benn. Kérlek segíts rajtunk, Isten! Tudom, hogy vagy, megértettem, Mindent bánok, amit tettem.   Mindent bánok. Azt az egyet nem.…

Nem voltam ott Nem tudom hogy Isten volt-e annyit láttam hogy egy embert akkor oda felszögeztek és aztán a szíve nem vert   ennyit láttam és hallottam vagyis igazából mondták nem láttam jól messze voltam ahogy messze van az Ország   amiről ő annyit beszélt furcsa…

Megbocsátás Uram, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekednek. Uram, bocsáss meg nekik, hisz unják az életüket. Tudod, milyen egy üres vasárnap? Nincsen más nekik, mint hogy délelőtt templomba járnak, ebédjük eszik, és aztán mohón várják az estét, legyen már…

Itt a Húsvét. Én nem hiszek a vallásban, csak tisztelem. Nem tudom, hiszek-e Istenben, csak tudom, hogy jó lenne, ha lenne. Kicsit közelebb menve hozzá, és furcsán, szabálytalanul megfogalmazva: jó lenne, hogy van. Mert itt vagyok én: a feltételes mód és a kijelentő mód, a remény…

A képzelet szonettje Neved, akár egy szárnycsapás, amit egy madár ír le. A hangod, mint a hallgatás simul bele az éjbe. A szemed, akár két kavics a tengerpart homokján, a színe pedig olyan, mint a virágzó borostyán.   Az ajkadon a nevetés úgy csordul, mint a méz le, s…

Szonett a dalról, ami Te vagy   Egy dalt hallgattam akkor iPodon, mielőtt találkoztam veled, és mivelhogy még nem ért véget, hát azt gondoltam, hogy kikapcsolom,   s aztán később majd hallgatom tovább. Később, ha majd megint nem látlak. Így van ez: csak néhány…

Szonett arról, hogy létezel Dél van most, és mindjárt látlak, olyan ez, mint egy ébredés, s lám az érzés mindent áthat, akárha reggel lenne, és   készülődnék egy nagy útra, egy még sosem látott tájba, ahová a vágyam húz ma, és ami aztán …

Elhagyom Elhagyom mindazt, mi addig volt előttem, látásom nyilát messzire kilőttem, indulok-tágulok, látatlanul hagyok, elnémítom magam: csended is én vagyok.

Szonett arról, hogy talán még Hiszed vagy sem, akkor is így van. Megnyugszol benne, mint majdan a sírban. Megnyugszol benne, mint éjben a nappal. Megnyugszol, s talán megvigasztal.   Azt hiszed, érted, bár nincsen mit. Megszokod lassan, mint a lét a semmit. Megszokod, akár a…

hazámat rendületlenül keresem ó fanyar a kedvem ha szétnézek én e földön és zavar hogy jóllehet itthon vagyok s tudom hogy jó Mihály is itt írta a szózatát s hogy sírni volna kár ám mégis mégis meggyötör hogy Ady szavait oly sokan értik ostobán és ami volna…

Ha Ha annyi voltam csak neked, akár az esti pára, mely eltűnik, ha jő a nap, s nem bukkansz már nyomára, ha annyi voltam én, akár a kósza lidércfények, melyeknek lángja ködbe vész, ha gázaik kiégnek,   ha ennyi voltam, ennyi csak, hát gyorsan vess a szélbe, már csak a…