hazámat rendületlenül
keresem ó fanyar
a kedvem ha szétnézek én
e földön és zavar
hogy jóllehet itthon vagyok
s tudom hogy jó Mihály
is itt írta a szózatát
s hogy sírni volna kár
ám mégis mégis meggyötör
hogy Ady szavait
oly sokan értik ostobán
és ami volna hit
remény és talán szeretet
mind csak irónia
mert nem lehet hiába is
kéne papolnia
a papnak költőnek kevés
hogy győzzön józan ész
ne ösztön tobzódjon csupán
és ne megélhetés
szabja meg mindazt ami van
mert magyar vagyok én
miként az én hazám a nyelv
és ez a nyelv enyém
ezt senki el nem veheti
már tőlem bármi is
legyen ez ország sorsa még
bármit hoz április
hazámat őrzöm ott ahol
annak a helye van
a verssorokban őrzöm én
és minden mondatban
sőt még a hallgatásban is
mint mondta Márai
és mind a zagyva képzetek
mások légvárai
meg nem érintenek engem
mert rendületlenül
én hű csak mindahhoz vagyok
amiben elkerül
ami csupán magyarkodó
mindaz mi ostoba
ami azt hirdeti e nép
az Isten ostora
és jól lehet még nem tudom
sorsom mit tartogat
e nyelvben tudom fellelem
majdan a síromat
