napos oldal
szeretlek kincsem mondtad és csengett
a hangod a telefonban én meg
megfordultam és mint egy kísértet
már ott se voltam és csak a csendet
füleltem már a hívás véget ért
de nem ért véget még a délután
nem kapott bennem választ még a mért
lassan indultam önmagam után
tudtam elérni ma már nem fogom
úgy csapott arcul akár egy pofon
hogy bizonyságból ne legyen talán
csak azért mert a démon oly erős
ne legyen idegen az ismerős
van út az élet napos oldalán!
