A negyvenéves férfi

Csak a képzelet Tél volt akkor még bár voltaképp tavasz mert a februárból március lett éppen így lettünk egymásé mi a két kamasz eggyé vált bennünk az idő észrevétlen tavasszá lettünk egy hosszú tél után nyárt áhítottunk és nem tudni az őszről hosszú…

Körbe a csendet A szék, amelyen ültél tegnap. Az ágy, amelyen ott feküdtél. A valóság, hogy vagy, mert nem vagy. A hit, mely erősebb a hitnél. A pohár, melyből mind kiittad a benne lévő gyümölcslevet. A lakás, amely arról hírt ad, hogy nem csak az van, ami lehet. Az…

Kettős szonett kettőnkről Nem látom be, hogy még mi kell, és azt sem látom be, miképp. A hang most bennem nem felel, és nem áll össze még a kép. A végtelenből elszakít, s a végest rejti most a kín, ha szeretnél más valakit, ha elfelednéd vágyaim, ha nem lennék már…

Vágytalan vágy A vágy – mondják – addig tart, míg az élet. Én tehát élek, mert vágyom terád. A vágy nem annyi, mint a szenvedélyek. Az is vágy, ami ennél tétovább.   Mert vágyom persze, vágyom én a tested, vágytól dúlt veled minden pillanat. De vágy az is, ha…

Shakespeare-i szonett kettőnkről Az vagy nekem, mi Shakespeare-nek a szó, zárt és tökéletes, akár egy szonett, vagy mi Júliának ama Rómeó, s tán Prokofjevnek egy bizonyos balett. Összeillünk, mint szellem és Hamlet, mint Szabó Lőrinc és a műfordítás, aki nélkül a sok…

Bármi Hogy hogy is van ez? Mi is vagy nekem? Várj, csak várj, ó, bár tudnám a választ… De bármit mondok, fordul ellenem, az ember bármit szól, mindig választ. Én nem választok, azt mondom inkább: vagy, ami vagy: egy szerda délelőtt, melynek nem fejthetni meg a titkát, egy…

a szavaid ha szavaidat kölcsönvehetném ha belőlük írhatnék levelet hogyha úgy beszélhetnék teveled mintha odahuppanhatnál mellém a díványra ott a nagyszobában és csak ülnénk-ülnénk ott kettesben és talán beszélgetnénk talán nem de simogatnád közben a hátam ha…

Június 14-én, szombaton, 15h-tól dedikálom a Vörösmarty téren a Könyvhéten a L'Harmattan kiadónál megjelenő, Álomkórász nyolcadik útja című regényemet.

A tó Azt mondtad, most erre elmegyünk, s egy mellékútra kanyarodtál. Jég és hó küzdöttek ellenünk, az út szélén megannyi oltár,   jégbe metszett tabernákulum, havas bokor térdepelt elénk, s kanyar után, mint mirákulum, égi jelként láttuk meg a fényt.   A tó…

Várrom Adj egy csókot, holnap indulok. Egy vasgolyó mint hold ragyog az égen. Létrafokon ülnek angyalok, mint tyúkocskák a láthatatlan éjben.   Te elkísérsz, éjt a virradat, és átkarolsz, mint álmodót az álom, és vár majd minket ott az ég alatt az emlékeinket…

Leírás Megpróbállak most leírni. De nem az arcra koncentrálok. Nem is karcsú alakodra. Van benned valahol egy árok. Nem is benned, ott a térben, ahol a lényed fokozódik, ahol egyszerre úgy van jelen ahogyan a part beleomlik a tengerbe: külön tőle, együtt vele, pontosan…

ahogy vagy Én azt tudom, hogy volt idő, amikor annyi voltál, akár egy égbe reppenő, Urat dicsérő zsoltár.   De ennek most már vége van, visszatértél a földre, és úgy szól hozzád a szavam, ahogy vagy, anyaszülte.  

Valami, ami van Egyre kevesebb a rím, egyre hiánykeltőbb a ritmus. Egyre jobban érzem sima beszédemen a dadogást. A dadogást, mely kevesebb a dadogásnál. A beszédet, mely kevesebb a hallgatásnál. Tegnap reggel hozzád mentem. A vonat úgy siklott a ködben, mintha beleveszni…

Szó Minden egyes szavam leírták már mások. Minden egyes szavam el lett sokszor mondva. Hogy nevezzelek meg? Olyan mintha már sok- sok százezer éve megneveztek volna.   Pedig csupán egy szó, egyetlenegy kéne. Olyan, ami nem volt, s nem lesz többé még egy. Mint a kelő napnak…

örök világrend immár tudom ki vagy nekem de nem  mondom mert túl sok a nagy szavakkal hirtelen talán mindent elrontok   hát akkor inkább hallgatok de ott vagy te e csendben akár az éji csillagok az örök világrendben

Varázskör Ma reggel végre újra láttalak. Röpke pár perc, ennyi az öröklét. Míg egy madár leírja a röptét, az éjszakából így lesz pirkadat.   Álomképet vetít a valóság, a ködgomolyból így tűntél elő, és kecses voltál és előkelő. Ezen nevetsz. De ez az…

A teremtés szonettje Mert azzá teszlek ami nem vagy hús vagy és vér és csont és talán más is no de én mégsem hagylak hogy ennyi légy csak és most szaván fogom a szót hogy megteremtsem mindazt belőled ami örök mert én nem kevesebbre török mint egy szóval teremtő…

Az első vonat Az első vonattal hozzád mentem, és megálltam a házatok előtt. Hajnal volt még, szép karácsony reggel, a világ csendben épp öltözködött. Álltam ott és néztem az ablakod, mert meg akartam lesni álmodat, no de tudtam: azt magadnak tartod, hát indultam,…

Isten kerékpáron Azon az éjjel, amikor a bolond lány Istent látta jönni kerékpáron, bemásztam a házatok egyik ablakán, mert már nem lehetett tovább várnom.   Ott ültél lent a nappalitokban éppen, sápadt voltál, s gyönyörű, mint mindig, a hátad mögé osontam…

Csak a csend Csak néhány szó bár az se kéne elég csak az a pillanat amikor a szemedbe nézve meghallom amit a szavak meg-megakadva eldadognak pedig a csend kéne csupán melyben mindenünk elnémulhat s így múlna el a délután így múlna el az életünk is mint egy végtelen pillanat és…

Téli dal Tél keze tornyot épít most itt-ott a ködbe bezárna engem mély éji csendbe örökre.   A fagy hatalma zúzmara karma ha mar ma dermeszti szívem hiába minden akarna   bármit, de nincsen emitt a nincsben e télben megfagy a vérem hiába…

Ha tudnád Ha tudnád azt, hogy mennyi minden az, mit tőled kaptam láthatatlan kincsként, a múltamtól már mindez elfalaz és boldogság lett újra már az ittlét.   Ha tudnád azt, hogy micsoda gyönyör a hangod hallani a telefonban, a némaság már végre nem gyötör, s mi…

Szonett a tavaszról                         Shelley és Tóth Árpád emlékének Oly nehéz, pedig oly könnyű is egyben. Akár egy teher, amit a szív cipel. A szív nagyon erős. Az, hogy mit visz el, mitől roskad össze, a kegyelemben   dől el, ami olyan, akár…