Csak a képzelet
Tél volt akkor még bár voltaképp tavasz
mert a februárból március lett éppen
így lettünk egymásé mi a két kamasz
eggyé vált bennünk az idő észrevétlen
tavasszá lettünk egy hosszú tél után
nyárt áhítottunk és nem tudni az őszről
hosszú délelőttök s hosszú délután
és ekképp kettesben szöktünk az időből
hogy ne legyen más csak az mi a miénk
külön bejáratú akárcsak egy kastély
melyben minden lusta nappal minden rest éj
lám az öröklétet küldi majd felénk
egy olyan örök tavaszt nyárt őszt és telet
amelyben nem szab időt csak a képzelet.
