Első szonett
Egy új lakás egy szombat reggel
benéz a kert az ablakon
néhány órája ébredtem fel
még álom az hogy itt lakom
még álom az hogy a valóság
hellyel-közzel negyvenöt év
semmivé lett lakásom kulcsát
más bírja már miként a név
ajtóm felett szintén a másé
ez oly nehezen hihető
fejem felett most a tető
talán csupán egy papírmasé
égtől választ el éppen engem
nehéz e hitben megpihennem.
Második szonett
Nehéz e hitben megpihennem
nehéz hinnem hogy itt vagyok
a sok-sok igen és az egy nem
amit még sorsom meghagyott
mind azt sejteti mindez álom
nem több ennél az életem
de tudom messze még halálom
kezeimet hát szétteszem
és elfogadom hogy az ittlét
az most nekem a valóság
és mint ki nem tudja hogy mit vét-
ett és mennyi az adósság
elfogadom hát látatlanban
a sorsot mit most kézhez kaptam.
Harmadik szonett
A sorsot mit most kézhez kaptam
jól összegyúrták istenek
és így a legjobb pillanatban
lett hát belőle műremek
az ablakomon benéz a kert
elfogadom hogy itt lakom
s mindez csak azért jól tudod mert
csókod íze az ajkamon
a kezed érintése rajtam
téged érezlek szüntelen
s bár távol vagy mindig velem
mégis itt minden pillanatban
így telik meg értelemmel
egy új lakás egy szombat reggel.
