Vágytalan vágy
A vágy – mondják – addig tart, míg az élet.
Én tehát élek, mert vágyom terád.
A vágy nem annyi, mint a szenvedélyek.
Az is vágy, ami ennél tétovább.
Mert vágyom persze, vágyom én a tested,
vágytól dúlt veled minden pillanat.
De vágy az is, ha üresek az estek,
és nincs már semmi új az ég alatt.
Semmi új. Csak Te s a létezésed.
Mert vágy az is, ha csak éppen vagyok én,
ébren élek át sok álomképet,
átélem azt, mi egy lírai regény:
a kettőnk szerelmét. Akkor ez a vágy.
Szinte vágytalanul vágyakozni rád.
