Shakespeare-i szonett kettőnkről
Az vagy nekem, mi Shakespeare-nek a szó,
zárt és tökéletes, akár egy szonett,
vagy mi Júliának ama Rómeó,
s tán Prokofjevnek egy bizonyos balett.
Összeillünk, mint szellem és Hamlet,
mint Szabó Lőrinc és a műfordítás,
aki nélkül a sok szonett nem lett
volna olyan, amilyen lett (hanem más).
Úgy illünk egymáshoz, ahogy tetszik,
mint vízhez a kereszt, vagy amit akarsz,
a mi szerelmünkkel nem vetekszik
senki drámahősé, dúljon bár a harc
ott Veronában a két ifjú okán,
s legyen bár glória Shakespeare homlokán.
