Varázskör
Ma reggel végre újra láttalak.
Röpke pár perc, ennyi az öröklét.
Míg egy madár leírja a röptét,
az éjszakából így lesz pirkadat.
Álomképet vetít a valóság,
a ködgomolyból így tűntél elő,
és kecses voltál és előkelő.
Ezen nevetsz. De ez az igazság.
Mert királynő vagy nekem, édesem,
és ilyennek lát téged két szemem:
mind között, ki létezik, legszebbnek.
És hidd el: nincsen nekem más öröm,
mint belül lenni a varázskörön,
amit körém von a jelenléted.
