Körbe a csendet
A szék, amelyen ültél tegnap.
Az ágy, amelyen ott feküdtél.
A valóság, hogy vagy, mert nem vagy.
A hit, mely erősebb a hitnél.
A pohár, melyből mind kiittad
a benne lévő gyümölcslevet.
A lakás, amely arról hírt ad,
hogy nem csak az van, ami lehet.
Az arcod, amely gyönyör közben
el nem titkolt könnyektől fénylett,
és amiképp a két szemedben
előbb az éj ült, aztán fény lett.
Ennyi volt csak, mert ennyi kellett.
Előbb még szóltunk, aztán csend lett.
S mi úgy ültük körbe a csendet,
mint egy tüzet: egy nagy szerelmet.
