Bármi
Hogy hogy is van ez? Mi is vagy nekem?
Várj, csak várj, ó, bár tudnám a választ…
De bármit mondok, fordul ellenem,
az ember bármit szól, mindig választ.
Én nem választok, azt mondom inkább:
vagy, ami vagy: egy szerda délelőtt,
melynek nem fejthetni meg a titkát,
egy vonatút, egy pad a fák között.
Emlékszel, amikor beszélgettünk,
ott a kertben a múzeum mögött?
Ha megszólítanám a múlt időt,
az is te volnál, mert ott van bennünk,
ott vagy bennem és én már tebenned,
és bármi lesz, ez már el nem enged.
