A tó
Azt mondtad, most erre elmegyünk,
s egy mellékútra kanyarodtál.
Jég és hó küzdöttek ellenünk,
az út szélén megannyi oltár,
jégbe metszett tabernákulum,
havas bokor térdepelt elénk,
s kanyar után, mint mirákulum,
égi jelként láttuk meg a fényt.
A tó volt az. Fagyott víztükör,
s tán benne nézte földi arcát,
az, ki fentről – mondják - mindent lát.
Én nem tudom. Csak azt, hogy téged,
mint tükrömet régóta nézlek,
s bennem arcod, mint tó tündököl.
