Szonett a tavaszról
Shelley és Tóth Árpád emlékének
Oly nehéz, pedig oly könnyű is egyben.
Akár egy teher, amit a szív cipel.
A szív nagyon erős. Az, hogy mit visz el,
mitől roskad össze, a kegyelemben
dől el, ami olyan, akár az éjjel:
nem látni semmit, küzdesz a sötéttel,
pedig hogyha engedsz, úgy árad a fény,
mint a hajnal hasad nyári nap egén.
Így van ez veled: könnyű most a szíved,
vagyis nehéz, mert a kettő ugyanaz.
De e kettősségben mindig van vigasz.
Nézz előre bátran: életed éled.
Okod mindig van rá: minek a panasz?
Nyugodj meg: ha van tél, akkor van tavasz.
