Az első vonat
Az első vonattal hozzád mentem,
és megálltam a házatok előtt.
Hajnal volt még, szép karácsony reggel,
a világ csendben épp öltözködött.
Álltam ott és néztem az ablakod,
mert meg akartam lesni álmodat,
no de tudtam: azt magadnak tartod,
hát indultam, elmúlt a pillanat.
Tudod, így van, nem mehet ez másként,
mert engem a vágy bárhogy is gyötör,
ám nem zárult be most még az a kör,
mely sorsunkat végleg összekötné.
Állok én hát: vágyak néma szobra,
s nincsen vonat, ami hazahozna.
