Szonett arról, hogy talán még
Hiszed vagy sem, akkor is így van.
Megnyugszol benne, mint majdan a sírban.
Megnyugszol benne, mint éjben a nappal.
Megnyugszol, s talán megvigasztal.
Azt hiszed, érted, bár nincsen mit.
Megszokod lassan, mint a lét a semmit.
Megszokod, akár a közöny a vágyat.
Erény a bűnt, mikor elfárad.
Megszokod, elhiszed, már a tiéd.
De nehogy azt hidd, bármitől megvéd.
Meg kéne értened végre, hogy ez mi.
Talán nem hamiskártyás a sorsod,
nézd meg, hogy milyen lapokat osztott,
és hidd el, hogy tudhatsz te még szeretni.
