Szonett a fényről
És akkor azt írtad, hogy: nem.
A semmibe írtad, a virtualitásba,
a semmiből üzent nekem,
és a semminek nincsen virága.
És akkor ez a semmi volt.
Virágtalan és sötét, éjszakai semmi.
Talán csak szívem zakatolt,
indulni akartam, menni, menni
bárhova, csak el a semmiből,
valahová, másik világba,
amikor a chat-ablak felől
üzenet érkezett, és drága,
szép szavakkal azt írtad: igen,
szeretsz. És ez fény a semmiben.