Szonett a fényről

És akkor azt írtad, hogy: nem.

A semmibe írtad, a virtualitásba,

a semmiből üzent nekem,

és a semminek nincsen virága.

És akkor ez a semmi volt.

Virágtalan és sötét, éjszakai semmi.

Talán csak szívem zakatolt,

indulni akartam, menni, menni

bárhova, csak el a semmiből,

valahová, másik világba,

amikor a chat-ablak felől

üzenet érkezett, és drága,

szép szavakkal azt írtad: igen,

szeretsz. És ez fény a semmiben.