Szonett az igen-ről
Azt mondtad, hogy nem, csak mert nem hiszed el,
hogy lehet igen, nem mersz hinni benne.
Pedig hidd el nekem azt, hogyha lenne
erőd nem törődni a félelemmel,
hogyha mernél lenni igazán szabad,
ha eldöntenéd a szív s ész vitáját,
s a szíved előtt nyitnád meg a pályát,
hogy a szív diktálja végre a szavad,
s te hinnél e szónak, ha hinni tudnál!,
olyan volna e szó, akár egy zsoltár,
könyörgés az Úrhoz, hogy mondjon igent,
törölje el végre végleg, ami „nem”,
törölje, mi véges s legyen végtelen,
ami fontos, igen, legyen szerelem!
