Egy utazás margójára
Ha nem jöhetsz a két karomba
Hát öleljen át a Tevere
Csókolja végig tested Róma
És ölelkezz bátran te vele
Egy hétre nyugton adlak neki
Ígérem, féltékeny nem leszek
Utcáin sétáld magad te ki
Hiszen minden út oda vezet
S ha néha-néha egy-egy sarkon
Majd én jönnék szembe teveled
Mert álmoktól ittas az alkony
Akkor csak hunyd le a szemedet
S attól kezdve együtt sétálunk
Majd végig a Via Appián
A katakombáknál megállunk
Akár őskeresztény fiú, lány
S átlengi majd a szerelmünket
Rég letűnt időknek fantoma
Amíg nem messze tőlünk lüktet
Az időtlenül örök Róma.
