Szonett a gondolatról
Ahogy átjött a busz az Erzsébet-hídon,
arra gondoltam, vajon mit csinálsz.
Nyilván órán ülsz, talán szundikálsz,
a tanár beszél, s a buzgóság meg elnyom.
Nem igaz. Ugyan dehogy gondoltam erre.
Hát mernék én? Kinek lenne ehhez mersze?
Hogy te? Órán? Aludni? Ugyan kérem!
Más képzelheti nyugodtan, de én nem.
Úgyhogy inkább ott a buszon én csak arra
gondoltam munkából hazafelé tartva:
ott vagy az órán, az egyetemen.
Ott ülsz a padban buzgón jegyzetelve,
mint kinek pusztán ebben telik kedve.
Vagyis csak rád gondoltam. S rám? Te? Nem?
