Válasz-szonett az álomról
Ostobaság ez, ne legyél gyenge,
legyél hát férfi, éld, ami jön.
Az álom elvisz a végtelenbe,
s ott a valóság majd rád köszön.
„Jó napot”, mondja, kezet szoríttok,
átölel szépen, mint jó barát.
„Nézz a szemembe, mind, amit látsz ott”,
szól, „mind a tiéd, éld meg tehát.”
Így szól az álom, ami valóság,
a végtelenben, s karon ragad,
szemedbe néz, és mind, amit ott lát,
eszedbe űzi, legyen szavad,
s szavakká válva immár az álom
tárt karú tényként valóra váljon.
