HTML

A negyvenéves férfi

szövegek, versek, én magam

Friss topikok

  • Kollarik: @Foxglove: Köszönöm szépen :) (2015.04.01. 19:43) vers
  • Kollarik: @Foxglove: ;) (2015.02.03. 06:44) Felolvasás
  • Foxglove: Kár, mert lehet, hogy Álomkórásszal közben izgalmas dolgok történnek a Franzstadtban. :( (2015.01.23. 19:31) pár beszéd
  • Kollarik: @Foxglove: Boldog új évet neked is, Foxi! :) (2014.12.31. 23:11) BÚÉK
  • Foxglove: Javíthatatlan vagyok, nem? Akkor viszont: boldog karácsonyt! :) (2014.12.21. 20:24) karácsony

Címkék

A negyvenéves férfi

2012.02.28. 06:39 Kollarik

A negyvenéves férfi

azon gondolkodott, miként tudna újra érdekessé válni a nő számára.

„Föl kéne fedeznem valamit. Mondjuk az Északi-sarkot. Vagy a Délit. Bár már mindkettőt felfedezték. Akkor egy harmadikat. Ha meg az nincs, ki kéne találni egyet, és felfedezni. Kár, hogy pont abból van elege, hogy folyton csak olyasmit fedezek fel, amit én találok ki.”

 

A negyvenéves férfi

azon töprengett, miként válhatna újra érdekessé a nő szemében.

„Fel kéne találnom valamit. Valami csodaszert. Az örök szerelem elixírjét. Kár, hogy herótja van az örök dolgoktól. Neki, ami örök, az uncsi. Még Istennel is perelne, ha örök életet biztosítana neki némi hitért cserében. Boldogtalan is azért szeret lenni, mert neki az örök boldogság smafu. Olyasvalamit kéne feltalálnom, ami mulandó. Oltár előtt kimondható öt percre érvényes igent, vagy hasonlót. Annak örülne. Vagy nem is, inkább valamit, ami folyton átalakul: könyvet, ami másnap estélyi ruhaként hordható; konyhabútort, ami pár nap múlva már gumicukor; férfit, aki alkalomadtán láthatatlan ember. Feltalálni magamat, akit büntetlenül nézhet levegőnek.”

 

A negyvenéves férfi

azon tűnődött, hogyan nyűgözhetné le újra a nőt.

„Híressé kéne válnom, celebbé. Világhírű filmproducerré vagy valóságshow-hőssé . Olyanná, akit lát a tévében és büszkélkedhet vele („Képzeld, tegnap együtt voltam…”), de ha kell, egy gombnyomással elküldheti levegőzni. Féllábú hegymászóvá, akit lát a híradóban, amint a Csomolungma tetején csücsül, és kurva nagy dolog, max. elfagy a másik lába is, mire visszajön, de aztán újra útra kel, és nem hagy hátra mást, mint hírnevet. Vagy regényhőssé, aki kissé papírízű ugyan, de annál jobb, és megáll a 342. oldalon és elrikkantja magát: „A nous deux maintenant!”, de az is jó, mert nem kettejükre gondol, hanem a világ meghódítására, és egy férfi – főleg ha regényhős – ne nőt hódítgasson, hanem a világot. És különben is a könyvet bármikor bezárhatja az ember, ha elunta. Vagyis nem híressé kéne válnom, hanem olyannyira ismeretlenné, hogy még a nő is elfeledkezhessen rólam, és aztán őszinte meglepetéssel fedezhessen fel újra magának.”

 

A negyvenéves férfi

azon morfondírozott, hogyan kelthetné fel magára újfent a nő figyelmét.

„Mondjuk… de nem, az sem érdekelné. Talán… áááá, ugyan. Az neki kevés. Esetleg… vagy mégse? Pl. ha… nem, nem. Félreértené. Félreértene. Mindig félreért. Illetve mindig pontosan ért. Már túl pontosan. Jó volna, ha újra félreértene. Félreérthetőnek kéne lennem. Másvalakinek. Úgy, hogy mégis én vagyok. Én. Aki újra érdeklem.”

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kollarik.blog.hu/api/trackback/id/tr334219039

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Thyme 2012.04.14. 18:16:23

Jaj, ez nagyon szomorú... :(
süti beállítások módosítása