A negyvenéves férfi naplója
"Egyik megcsalt, másik meghalt/ s a kettő között én a földön." Eredetileg nem Eszter vonatkozásában jutott eszembe. Eredetileg egy fényképet nézegettem, amely Lille-ben készült, amikor Györgyiék nálunk jártak. Györgyi Pesten született, de '56-ban, amikor ő négy éves volt, a szülei disszidáltak, és Franciaországban gyorsan elvesztette az anyanyelvét. Főként mivel a szülei az otthonról hozott traumából kifolyólag (antiszemitizmus) nem szóltak hozzá többé magyarul. Hogy milyen nyelven beszéltek vele, amíg nem tanultak meg mindnyájan franciául, nem tudom, de Györgyi színtiszta francia lett, már ha lehet valaki színtiszta francia ilyen előzmények után, s ha egyáltalán létezik olyan, hogy színtiszta francia vagy magyar (vagy akár zsidó). Már felnőtt volt, amikor eszébe jutottak a gyökerei, és elkezdett magyarul tanulni a lyoni egyetemen. Így ismertem meg, magyartanáraként. És megismertem aztán Laurent-t, a férjét is. S amikor Lille-ben éltünk, eljöttek hozzánk, Pünkösdkor. Együtt látogattuk meg Laurent unokatestvérét, a lille-i érseket, a püspöki palotában (nem tévedés: Laurent unokatestvére érsek a lille-i püspökség élén, és egyedül látott minket vendégül ebédre, mert a személyzetét szabadságolta az ünnep alkalmából). Másnap pedig nagyot sétáltunk együtt a városban. Erről a sétáról készült egy sor felvétel, amelyeknek egy részét én csináltam. Rajtuk Györgyi, Laurent és Zs. Aztán visszautaztak Lyonba. Mi pedig egy évvel később visszajöttünk Pestre. Rá egy évvel pedig levelet kaptam, pontosabban e-mailt Györgyitől. Nem, nem is tőle. Egy rokonától, akit jól ismerek. Ő írta meg, amit Györgyi akkor még nem volt képes megírni. Laurent egy este, szakadó esőben motorozott hazafelé az ügyvédi irodájából (nemrég vette a kismotort), megcsúszott a nedves burkolaton, és egy szembejövő busz alá esett. Azonnal meghalt. "Egyik megcsalt, másik meghalt.", jutott eszembe a lille-i fotót nézve, de aztán a versbe már Esztert írtam bele. Élet és irodalom.
