13.
De ez nem így történt. Pedro egyszerűen csak behúzta őt is meg Annát is a már kialakult körbe, mert addigra már beindult a zene, beindult a tánc is, mindenki eggyel, egy mindenkivel, vagyis senki senkivel és mindenki mindenkivel, hát ő is Pedróval, de ugyanúgy Annával is, meg Karimmal, aki szintén ott mozgott már a jellegzetes sivatagi csábtáncával, ahogy az algériai öntudatával reklámozta magát, és még annyi mindenki, Mamadou is ott volt valahol a tömegben, de elkerülte őket, vagyis Annát kerülte el, de ezért őt is, és bohóckodni kezdtek, vagyis ő kezdett el bohóckodni, mert számára, legalábbis az elején, ezt jelentette a tánc, hogy oldja a zavarát bohóckodott inkább, amit aztán Anna is átvett, aztán Pedro is, és így bohóckodtak hárman a tömegben, és ahogy illegették magukat, különböző vicces figurákat csináltak, egyszerre úgy fordult, hogy szembekerült Pedróval.
És akkor történt valami. De igazából nem lehet kifejezni azt, ami történt, mert nem a gondolatok szintjén történt, még csak nem is az érzések szintjén, hanem valahol az ösztönökben, a tudatalattiban, vagy ki tudja, hol. Talán kettejük szemében. Ahogy egymásba kapcsolódott a pillantásuk. Legalábbis ő meglátott valamit Pedro szemében, és nyilvánvaló volt számára, hogy Pedro is lát valamit, ugyanazt a valamit az övében. Valamit, amit nem kéne. Amit talán egyikük sem akarna látni. Legalábbis neki ez futott át az agyán. Hogy ezt Pedro sem akarhatja. Mert nem lehet, hogy ezt érezzék. Nem lehet, hogy bármit is érezzenek, ami így villan meg a tekintetben. S hogy főként az övében. Hogy megvillanhat. És ez hirtelen annyira elviselhetetlen volt, hogy ki kellett törnie a táncolók közül, kirohanni a teremből, és mivel érezte, hogy Pedro követi, úgy érezte, fölrohant a lépcsőn, át a lengőajtón, végig a folyosón, előráncigálta a zsebéből a kulcsát, és miközben a szíve zakatolt, mint valami rossz krimiben, csak nehogy az üldözője utolérje, kinyitotta az ajtót, és berontott a szobájába. Aztán, miután elfordította a kulcsot, csak várt dobogó szívvel az ajtónak dőlve, hogy mikor hangzik fel kívülről a dörömbölés, de nem volt dörömbölés, nem volt semmi, Pedrót a föld nyelte el, vagy talán el sem indult utána.
