Esküvő
És az esküvő! Ott fenn a várban.
Nem tudom, mióta erre vártam.
(Tudom, hogy mióta: már hét éve.
Hogy miért, most ne járjunk végére.)
Erre vártam: ha nem is a várra,
nem is az esküvőre, de másra,
az EGÉSZRE, arra, ahogyan lett,
hét szűk év, ahogyan semmivé lett.
Semmivé lett, lett végre valami,
valami teljes, valami, ami
bennem azt az érzetet keltette,
hét szűk évnek mégis volt értelme!
Talán volt. Most épp nem tudok semmit.
Újabb hét év majd tán ezen enyhít.
