Azóta
Azóta persze már elkészítettem.
Sok minden elmúlt azóta már.
Tél volt, tavasz, és most itt a nyár.
Most Örsön vagyok, ám emlékezetben
azon a napon még sokat vagyok,
a lakásban, a fotel előtt,
s bár már érzem a múló időt,
az a nap végleg még el nem hagyott.
Mert hiába tudom, hogy ez megtörtént,
hiába tudom: nem élsz velem,
új Tamásként el nem hihetem,
kezem a sebekbe nem teszem önként.
Hét év eltelt, és ez a nyolcadik,
de nem lehet, hogy minden elmúlik.
