13.
„Lassítsunk, jó?”, súgta a fülembe Anna, amikor a kalyibában rávetettem magam, és csókolni akartam, csókolni, és minden mást, amit már álmomban, vagy a valóságban, egykutya, megtettem vele. A vámpír nem szereti, ha csókolják, a vámpír azt szereti, ha csókol. Hát Anna csókolt. „Lassítsunk, jó?”, súgta a fülembe olyan hangon, ami épp az ellenkező hatást váltotta ki belőlem, gyorsítani akartam volna, minél gyorsabb, minél intenzívebb együttlétet ezzel a testtel, amelyet a karomba szorítottam, miközben nem is sejtettem, hogy ő szorít, minden szorításnál erősebben engem. És tovább suttogott ez a hang, valami régi, beteljesületlen, nagy-nagy szerelemről hazudva gyönyörű szavakat, egy fiúról beszélt, akit egykor szeretett s aki még mindig benne él, bár most, hogy megismert engem, halványodik az emléke, de most nem szabad elrontani a dolgunkat, most nem szabad elkapkodni semmit, mert annál jobb, annál szebb lesz minden, suttogta Anna a fülembe, s tudta, nekem ilyeneket kell hazudni, mert olyan vagyok, akit bár gyötörhet a vágy, a szép szavak, az érzésekre ható édes kulimász még jobban levesz a lábamról. S lassítani fogok, hogy annál sűrűbb legyen a vágytól a vérem, hogy annál mámorítóbb legyen Annának megkóstolnia azt. S lassítottunk, miközben Anna megkóstolta a véremet.
A vámpír csókja, a közhiedelemmel ellentétben, nem gyengíti el az embert. Legalábbis eleinte még nem. Ha már a gazdatest kiszolgálta úrnőjét, jön a gyengeség, mintha egyszerre vénember lenne az életerős férfiból, mintha hirtelen előbújna a nyárból a régóta benne settenkedő ősz. Ahogy most itt ülök Bart penészes szalmazsákján, szinte ahhoz sincs erőm, hogy a kezemet fölemeljem. De akkor, a kezdeti időkben, Anna első csókjai után, dobálóztam a rönkfákkal a folyóparti tábor építésénél, köveket cipeltem, föl tudtam volna emelni az egész világot. A lurkók néztek is, hogy mi történt az ő nyápic kis tanítójukkal, s azt hiszem, akkor fogadtak el először igazán. S ezt Annának köszönhettem. Sok mindent köszönhetek Annának, s meg is köszönöm, még azt is, amiben nincs köszönet.
