8.
Milyen volt Bart, a hóhér háza, amely magányosan állt a város határában, az akasztófadomb tövében, ott, ahol már a szántóföld kezdődött? Olyan, mint bármely magányos férfi háza, aki szereti a rendet, mégsem tud rendet tartani, mert önnönmagában nincsen rend. A kunyhó belsejében minden katonás fegyelmezettségben sorakozott, katonás rendben álltak a bútorok, az a kevés és tényleg csak az alapigényeket kiszolgáló bútor, az otromba székek, a durva asztal, a hálófülkében a szalmazsákos ágy, és pontosan sorjáztak a további használati tárgyak, a falon a kereszt is ott volt a helyén, minden rendben volt, s tiszta is volt a kunyhó, nem vitás, ki tudja, ki takarított itt, de láthatólag rendszeresen volt takarítás, amit pedig nem várt volna egy ember, főleg egy nő a hóhér házának belsejétől, minden rendben volt tehát, csak semmi nem volt rendben. Olyan volt ez a rend Jolanda számára, ahogy először nézett körül a kunyhóban, mint Vincent, a molnár higgadtsága, amikor föladta magát a poroszlóknak, miután ugyanolyan higgadtsággal módszeresen kiirtotta az egész családját. Volt ebben a rendben valami a teljes káoszból, amely egy ember lelkét uralhatja, akinek nincs más dolga a világon, mint más embereket szabadítani meg az életüktől.
Jolanda nézte ezt a rendet, és arra gondolt, nem tudja megszokni. Eszébe jutott Lucas háza, vagyis a házuk, a város túlsófelén, az erdő szélén, eszébe jutott a rendetlenség, amelyben Lucas élt volna, ha ő, Jolanda nem tart rendet az életében. Lucas rendetlensége is elviselhetetlen volt, de Bart rendje még elviselhetetlenebbnek tűnt számára. Ebben a házban ő nem bírja ki egy percig sem! Erre gondolt, miközben Bart, a hóhér zavartságát mesterkélt határozottsággal leplezve egy széket nagy zajjal kihúzott az asztal mellől, majd visszatolta a helyére, végül újra kihúzta és leült rá. „Adj enni!”, mondta Jolandának, aki először járt ebben a házban és fogalma sem volt róla, mit hol találhat. De Jolanda mégis úgy ment a tűzhelyhez, úgy tette fel forralni a vizet a köleskásához, úgy szedte elő a csuprokat, mintha mindig is ebben a házban élt volna, és ahogy gépiesen tevékenykedett, nem gondolt már arra, hogy ő ezt a házat, ezt az embert és ezt a rendet nem tudja elviselni. Valójában Jolanda nem gondolt már semmire, csak arra, hogy vizet kell merítenie az udvari kútból és meg kell töltenie a vizes edényeket, arra pedig főként nem gondolt, hogy ezentúl ő Bartnak, a hóhérnak a felesége.
