Szavak
Mindenkinek kellenek szavak.
Kell néhány szó, ami csak az övé.
Azért az övé, mert úgy kapta őket,
kéretlenül.
Már nem tud megválni tőlük.
Kísérik, mint csonkolt lábú,
üres tekintetű, jámbor kutyák.
Mint otthonban felejtett, árva
öregasszonyok.
Mint hangjukvesztett, lepattogzott
festékű zongorák.
Mint cementtel kitöltött belsejű,
százéves szederfa, mely még mindig
hoz gyümölcsöt.
Gyümölcsöt hoznak a szavak.
Kísérik az embert, és helyette
tudják, mit kell mondani.
Mert egy idő után már csak
ezeket a keresetlen szavakat.
A néhány szót, mely tényleg
az övé.
