Nagyon szeretlek én. Igen.
Oly mélyen, mint
- hasonlat, ha kell –
a barlang ott, a hegytetőn,
melynek járata le a földbe fut.
Gyerekként fedeztük fel,
pont a Sziklavár alatt,
nem is láttuk elsőre meg.
Emlékszel még a Sziklavárra?
Egyszer mutattam neked,
drót mögül, mert
- mint annyi mindent –
elkerítették ezt is, el.
Ott volt a Sziklavár,
s mellette
- rejtve –
ott a barlang.
Vonzott bennünket
- kölyköket –
mindig is, de nem merészkedtünk
belé, óvatos kalandorok.
Ám tudtuk, járata
le a Föld közepébe ér.
Oda, ahol már ő lakik,
a Sárkánykirály.
Tudtuk ezt, minden
tudásnál biztosabban.
A barlang járata összeköti
a dolgok lényegét.
Ezt most már így tudom.
És így szeretlek én.
Mélyen, mint a barlang járata,
és oly magától érthetőn,
mint a dolgok lényege.
