Szonett a gondolatról
Hát úgy volt az, tudod, hogy épp hazaértem,
mert szüleimnél voltam ebédelni,
és arra gondoltam egy álomban ébren,
hogy milyen jó is volna veled lenni.
De ez csak úgy jött, mint pillangó, ha elszáll,
és nem volt ez másért csak a kedvemért,
mert az jutott eszembe ott anyáméknál,
hogy talán te vagy az, aki engem ért.
Megért engem, másképpen, mint mások,
nem jobban, csak éppen valahogy talán,
ahogy nekem jó. És akkor mindahány
múltbéli ez meg az, ami már sok
volt nekem, elúszik majd a ködben.
Erre gondoltam. És hazajöttem.
