Ész és érzelem párbeszéde
"Azt mondhatom el csupán, mi fáj nekem.
Annyi vagyok én, amennyi kín a menny
s amennyi kéj itt a pokol a földön.
Amit súg az ész, az számomra börtön."
"Fájni tudsz mindössze, ó te ostoba,
ám a vérzés az csupán egy mostoha,
ki kéjjel vág a kínra s a félelem
áthatja a mámort, ám az értelem
kordában tartja mind, mi puszta érzés.
Az emberélet csupán annyit ér és
annyit nyomhat latba, mit a ráció
megköt." "Ugyan! Az, amitől élni jó,
az más. A napfény és a bor s madárdal.
Az ész poroszkál, míg a mámor szárnyal."
