A boldogsággyűjtő
Volt egy ember, aki boldogságot gyűjtött
talán szerb volt, talán szlovén, már nem tudom,
a másokét, a sajátját, ahogyan jött,
és soha, soha nem torpant meg félúton,
ha boldogság, akkor legyen egészében,
ne csak ímmel-ámmal, ne csak olyan mismás,
volt olyan, hogy fenn volt ezért egész éjjel,
mert csak a boldogság kellett neki, nem más.
És hát így kerültünk akkor mi a képbe,
pedig akkor éppen minden oly nehéz volt,
így hát nem is értettük, hogy miért lép be
az életünkbe, s hogy mégis mire gondolt,
ámde megnyugtatott minket: sose téved,
bízzuk rá magunkat, látja ő a véget.
