Hét év
Aztán egy reggel arra ébredsz,
hogy már hét év elmúlt abból a
sokból is, ami egyébként eltelt.
Mert nem az a sok, ami amúgy is.
Az a sok, amit egyszerre átélsz.
Hogy már hét év. Vagy hat. Vagy öt. Vagy tíz.
Csodálkozol e semmiségen.
Csócsálgatod, mint a fogaid
közt ragadt ételmaradékot.
A valótlanságot valósággá
így rágod át. Még meg nem érted,
de aztán lassan tűnni kezd a
csodálkozás. S egyszerre reggel
lesz, hét évvel később. És húzni
kezd e hét év, mint bevásárlás
után a kezedet a cekker.
