A negyvenéves férfi

örök világrend immár tudom ki vagy nekem de nem  mondom mert túl sok a nagy szavakkal hirtelen talán mindent elrontok   hát akkor inkább hallgatok de ott vagy te e csendben akár az éji csillagok az örök világrendben

Varázskör Ma reggel végre újra láttalak. Röpke pár perc, ennyi az öröklét. Míg egy madár leírja a röptét, az éjszakából így lesz pirkadat.   Álomképet vetít a valóság, a ködgomolyból így tűntél elő, és kecses voltál és előkelő. Ezen nevetsz. De ez az…

A teremtés szonettje Mert azzá teszlek ami nem vagy hús vagy és vér és csont és talán más is no de én mégsem hagylak hogy ennyi légy csak és most szaván fogom a szót hogy megteremtsem mindazt belőled ami örök mert én nem kevesebbre török mint egy szóval teremtő…

Az első vonat Az első vonattal hozzád mentem, és megálltam a házatok előtt. Hajnal volt még, szép karácsony reggel, a világ csendben épp öltözködött. Álltam ott és néztem az ablakod, mert meg akartam lesni álmodat, no de tudtam: azt magadnak tartod, hát indultam,…

Isten kerékpáron Azon az éjjel, amikor a bolond lány Istent látta jönni kerékpáron, bemásztam a házatok egyik ablakán, mert már nem lehetett tovább várnom.   Ott ültél lent a nappalitokban éppen, sápadt voltál, s gyönyörű, mint mindig, a hátad mögé osontam…

Csak a csend Csak néhány szó bár az se kéne elég csak az a pillanat amikor a szemedbe nézve meghallom amit a szavak meg-megakadva eldadognak pedig a csend kéne csupán melyben mindenünk elnémulhat s így múlna el a délután így múlna el az életünk is mint egy végtelen pillanat és…