A negyvenéves férfi

Amíg a gondolat Ha rád gondolok, nem gondolok a halálra. Ez nem jelenti azt, hogy egyébként viszont igen. Csak azt jelenti, hogy ha te vagy (mert akkor vagy, ha rád gondolok – vagyis mostanában szüntelen), akkor nincs más, nincs halál sem, csak te vagy. Tehát a létezés olyan…

Az óhajtás szonettje Bár volnék tettkész ne oly tétova ha tudnám elfojtani könnyem ha lenne bármi ami könnyen múlhatna el s aztán a lét tova szökkenne mint egy arabs telivér mely riad kígyót látva úton bár tudnám azt hogy mikor bú nyom ennyi csak félni nincs már…

Holtomiglan-holtodiglan Emlékszel, hogy akkor éppen mit meséltél, mit is mondtál? Tavasz jött el észrevétlen, s életembe beiszkoltál. Köröttünk a Margitsziget, Duna, jégkrém, bringóhintó, te befogtad a szememet, én pedig, mint Monte Cristo grófja, aki If…

Buborék Valóságból újra lettél álom mintha ébren mindig aludnék körbeölel a vízi világom s benne ott vagy te mint buborék   A víz alól lélegzem nádszálon körülöttem ezer emlékkép itthon vagyok most ezen a tájon szétválasztom mind mi rút mi szép   De te itt…

Megpróbállak jól szeretni Megpróbállak jól szeretni távolból és könnyedén megpróbálok támasz lenni erről szól e költemény támasz lenni úgy ahogyan madárnak a levegő biztos s mégis láthatatlan hogy a léted lebegő könnyed és biztos maradjon amennyire rajtam…

Emlékszel arra? Emlékszel arra édesem hogy egyszer akkor éjjel (előttem van oly élesen) a csendet vágta széjjel az a halk nesz a lélekben mely nem hasonlít zajra és nem is volt tán semmi sem de mégis jelét adta hogy nem bírom az éjszakát és hogy vészjelzést küldtem s…

Búcsúszonett Talán ez már a búcsú most. E szavak visznek, és nem hoznak. Mint egy folyó, mely partot mos, s elviszi köveit a mostnak. Elviszi, mint a szél visz el porszemeket és tört virágot. Ez így van jól, már nem hiszel, már nincs van-od, csupán hiányod. De ne búsulj,…