Buborék
Valóságból újra lettél álom
mintha ébren mindig aludnék
körbeölel a vízi világom
s benne ott vagy te mint buborék
A víz alól lélegzem nádszálon
körülöttem ezer emlékkép
itthon vagyok most ezen a tájon
szétválasztom mind mi rút mi szép
De te itt vagy édes buborékom
s beléd zártan ott a levegő
olyan ez mint csontban a velő
éjben a fény név a borítékon
káoszban is ott az értelem
mert Te itt vagy mindig énvelem.
