Holtomiglan-holtodiglan
Emlékszel, hogy akkor éppen
mit meséltél, mit is mondtál?
Tavasz jött el észrevétlen,
s életembe beiszkoltál.
Köröttünk a Margitsziget,
Duna, jégkrém, bringóhintó,
te befogtad a szememet,
én pedig, mint Monte Cristo
grófja, aki If várából
tengeren át szökött éppen,
kábultan a bódulattól
mentem veled kéz a kézben.
Most is megyek. Nem múlik el.
S kezemben a kezed ott van.
Csak az van, amit elhiszel,
holtomiglan-holtodiglan.
