A negyvenéves férfi

Jön velem Estefelé, kedvetlenség, mély fáradtság. Az út jár eszemben, az út a templomhoz. Nagyanyám tette meg vasárnap esténként. Hogy mért ez? Talán azért, mert ez hazahoz.   Majd mindig haza. Mert most még mindig csak itt. Az úton lassan végig, s aztán a sarkon…

Így lettél És akkor elkezdtem összerakni mert az évek szétszórtak annyi mindent ami nagy volt abból lett falatnyi és ismert váltotta az ismeretlent és már kezdtem túlontúl megszokni félni kezdtem mint gyerek a sötéttől kevés hogyha mindig ugyanannyi és ha már nem…

Mi lesz És akkor elkezdtem összerakni Mert az évek szétszórtak annyi mindent És ilyenben nem lehet már lakni egy merő káosz már az egész itt bent egy merő káosz de mégis élet ahol a rendetlenségben van a rend s ki tudja az ember mibe téved hogyha a járt útért elhagyja…