MEDVETÁNC A MÁLNAVÉSZBEN
Ide süss, pocegér!
Ott egy medve enni kér!
Mert ahova enni járna,
Onnan eltűnt mind a málna.
Mind leszedte már egy rozmár,
Aki málnát falatoz már,
Mert azt mondja, hogy a hal
Agyára megy egyhamar.
„Nem bírom már, mindig ton,
Ettől én nem nyughatom.
Kéne zöldség és gyümölcs,
Mert jól tudja, aki bölcs,
Abban van a vitamin,
S hogy jó legyek a tatamin
A soron lévő rozmár-vébén,
Bajnok legyek majd a végén,
Ahhoz bizony erő kell!”,
Szól a rozmár, s málnát nyel.
Igen ám, de szegény medve,
Aki szintén málnát nyelne,
Ott áll mostan megfürödve,
Pedig nem is mosómedve!
Ezért aztán pocegér,
Tedd meg már a kedvemér:
Adj neki egy csupor mézet,
S medvekomát táncra kérjed!
