Én azt hiszem
1
Én azt hiszem, nem kell már kívánnom a boldogságot,
hiszen boldog voltam akkor, ott
(tán nem kell mondanom, mikor, nem kell mondanom, miért)
és boldog voltam még sokáig
(ember nem kívánhat többet ennyinél),
ez már örökké kitart,
akkor is, ha már örökké boldogtalan leszek,
kitart örökké: boldogság a boldogtalanságban
kitart örökké, hisz már örökké tudni fogom
mennyire boldog voltam akkor, ott, veled.
2
Én azt hiszem, nem kell már félnem a boldogtalanságtól,
hiszen boldogtalan voltam akkor, ott
(tán nem kell mondanom, mikor, nem kell mondanom, miért),
és boldogtalan voltam még sokáig
(az ember már csak így működik),
ez már örökké kitart,
akkor is, ha majd egyszer még boldog leszek,
kitart örökké: boldogtalanság a boldogságban,
kitart örökké, hisz mindig tudni fogom,
mennyire boldogtalan voltam akkor, ott, veled.
3
Én azt hiszem, nem kell kívánni semmit, sem félni bármitől,
az van, ami van,
farkasszemet nézni a valósággal
(oly kitartóan, hogy a valóság pislogja el magát),
tenni ellene, ha boldogtalanság,
tenni érte, ha boldogság,
elfogadni, ha nincs mit tenni érte vagy ellene,
és tudni azt, hogy semmi sem örök,
tudni azt, hogy minden változik,
és a legtöbb, amit az ember tehet,
ha elfogadja ezt a változást.
