GONDOLATMENET
J. L. B.-nek
A könyv, melyet kezemben tartok.
A könyvben a gondolat.
Én meghalok, a gondolat halhatatlan.
Meghalok, elégetnek, szétszórnak a mindenségben,
vagy dobozkába zárnak, s eltesznek
emlékbe egy urnakápolna urnapolcára.
A könyv, melyet egy perce, két perce,
három órája, négy napja, öt hónapja,
hat éve kezemben tartottam, ott marad
a könyvespolcon, hacsak el nem égeti
egy diktatúra vagy egy kósza tűzvész szeszélye,
s pernyéi szét nem szóródnak a mindenségben.
A gondolatnak nincs pernyéje. A gondolat nem ég el.
A gondolat halhatatlan, én vagyok halandó.
Ám ha meghalok, ki lesz, aki a gondolatot gondolja?
A könyvből van másik példány. Kézirat nem ég el.
Ám aki a gondolatot gondolja, halandó.
Még egyszer, ugyanúgy, ugyanazt a gondolatot nem gondolhatja senki.
Kétszer nem gondolhatsz egyazon gondolatot.
Én meghalok. A gondolat velem hal. A gondolat sem halhatatlan.
Marad a pillanat: egy perce, két perce, három órája (így tovább),
a könyvvel a kezemben gondoltam valamit.
Csak a pillanat halhatatlan.
