Könyörgés az idő elrejtéséért
„Don’t Grow Old”
(A. G.)
Uram, rejtsd el előlem az időt!
Ne állítsd meg, az elviselhetetlen volna,
csak tedd láthatatlanná, olyanná, amiről tudok, de nincs.
Ne is tudjak róla, vagy csak úgy, ahogy a gyerek tud a halálról:
hallott valamit harangozni.
Igen, Uram, tedd, hogy harangkongás legyen az idő.
Harangkongás egy távoli templom tornyában.
Uram, legyen az idő bújócskázó kisgyerek, akiről tudom, hogy van valahol,
sőt azt is tudom, rálelhetnék könnyedén, de nem teszem.
Legyen az idő legenda, Uram, valami, amiről hallottam egy mesét,
„egyszer volt…”, hittem is, meg nem is, de főként nem, bár jó volna hinni benne.
Teljen az idő, Uram, de ne múljon. Múljon inkább, de múlása ne teljen ki egésszé.
Teljen ki, egye fene, de ne tudjak róla. Egyáltalán, Uram, ne tudjak az időről!!!
Legyen a térdfájás csak térdfájás, ne az elkopás jele.
Legyen a kopaszodás csak hajhullás, ne a múlandóság bélyege.
Legyen… - mindegy, sorolhatnám. Nem sorolom, érted, mire gondolok.
Rejtsd el előlem az időt, ahogy elrejted előlem magadat.
Rejtsd el előlem, hisz magad vagy: az idő.
