16.
Hogy bejöhet-e? Annyira meg volt lepve, hogy félreállt az ajtóból. Pedro leült az ágyra, ahogy azelőtt ezer meg ezerszer, és hallgatott. Hallgatott ő is, becsukta az ajtót, odament az asztalhoz, és lehuppant a székre. Csak akkor szólalt meg. Most mi van? Mit akarsz?
Pedro nem felelt, ült és bámulta a falat. Meg a padlót. Néha a plafont is. Aztán amikor újra sürgette, immár tényleg ingerülten, ami nem is ingerültség volt, hanem vihar előtti száraz villám, ha nem felel, ki fog törni, robbanni fog, üvölteni, torkaszakadtából, hangszálszaggatóan,
MI A FASZ VAN MÁÁÁR??????????????????????!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!..............- akkor egyszerre megszólalt. Halkan, higgadtan. Mint amikor valaki nagyon meggyőzőnek akar tűnni, leginkább talán azért, hogy saját magát győzze meg.
Hogy ő gondolkodott, gondolkodott, és ennek nincs értelme, (minek?!, gondolta ő a vihar peremén), nincs értelme, mert ő venezuelai, ő pedig magyar, (Sherlock, gondolta ő, meg azt, hogy magyar vagyok, igen, te pedig venezuelai vagy, nem?, és biztosan állva hallgatod a szaros himnuszotokat szilveszterkor, már ha van nektek olyanotok, mindezt egyszerre gondolta, és közben itta Pedro szavait), nincs értelme, mert ő majd visszamegy Venezuelába, neki pedig ott van Dani, (ha tudnád, mennyire, gondolta ő, nemhogy ott van, hanem mindjárt itt lesz), nincs értelme, mert…, elhallgatott egy pillanatra, majd azt kérdezte, mert ugye nincs értelme?, és ránézett, és akkor ő azt akarta mondani, hogy valóban nincs, de akkor hirtelen az jutott eszébe, hogy mindez nem az értelemről szól, és nem mondott semmit, és akkor Pedro azt mondta, hogy megy, de ülve maradt, ő meg azt felelte, jó, és ülve maradt ő is, és csak ültek szótlanul, mert nincs értelme, csak van, de mi?, aztán Pedro mégiscsak felállt az ágyról, és felállt ő is, hogy ajtót nyisson, és akkor majdnem összeütköztek, Pedro ki is nyújtotta a kezét, mintha meg akarná fogni, de aztán mégsem fogta, hanem hirtelen elfordult, és kiment a szobából, a folyosón határozottan kopogtak a léptei, ahogy egy idióta latinmacsótól egy ilyen helyzetben elvárható, majd nyílt és csapódott az ajtaja, és aztán csend lett.
