Az első szó
Ez még korábban volt. Egyik órán,
amit Dsida Jenőről tartottam én,
ott ültél, kistanár, és néztél rám,
míg számból elhangzott sok-sok költemény.
Véget ért az óra, kifelé mentünk,
teremből ki, a tanári fele,
és ahogyan egymás mellé kerültünk,
ezt mondtad: „Szereted, Dsidát, ugye?”
Ez volt az első szó, az első mondat.
Ami korábban volt, lényegtelen.
Mert ebben (nem amit, ahogyan mondtad)
benne rejtőzött már a szerelem.
Az első szót követte aztán sok más.
Míg el nem következett a hallgatás.
