HTML

A negyvenéves férfi

szövegek, versek, én magam

Friss topikok

  • Kollarik: @Foxglove: Köszönöm szépen :) (2015.04.01. 19:43) vers
  • Kollarik: @Foxglove: ;) (2015.02.03. 06:44) Felolvasás
  • Foxglove: Kár, mert lehet, hogy Álomkórásszal közben izgalmas dolgok történnek a Franzstadtban. :( (2015.01.23. 19:31) pár beszéd
  • Kollarik: @Foxglove: Boldog új évet neked is, Foxi! :) (2014.12.31. 23:11) BÚÉK
  • Foxglove: Javíthatatlan vagyok, nem? Akkor viszont: boldog karácsonyt! :) (2014.12.21. 20:24) karácsony

Címkék

Korompay tűnődései

2012.08.15. 09:13 Kollarik

„E sorok írója még emlékszik azokra az időkre, amikor a fiatal leányok ünnepélyes alkalmakkor díszes kis könyvet kaptak ajándékba, hogy annak üres lapjaira beírják azokat a verseket, amelyek különösen tetszettek nekik.”, kezdi a Száz vers előszavát Szerb Antal. Régi, idejétmúlt, sokszor megmosolygott szokás volt ez, s valóban tudjuk jól, hogy az érzékeny lelkű, vagy kevésbé érzékeny lelkű, de a szokás hatalmásnak engedelmeskedő fiatal lányok többnyire másod-, sőt harmadvonalbeli költők szentimentális versikéit körmölték bele emlékkönyvükbe. És mégis. Volt ebben a szokásban valami szívmelengető, mert mégiscsak szólt a versről. A versről, ami – Verlaine-t idézve – valóban nem csak irodalom. A vers – nem az emlékkönyvek versikéiről beszélek, amelyek távoli és nem is vérszerinti rokonai csupán az igazi versnek, s nem is jó vagy rossz versről beszélek, mert a vers az vers, ahogy Lénard Sándor idéz egy angol költőt, aki azt mondta: „Nem tudom, mi a vers, de ha látom, felismerem, miként a kutya sem tudja, mi a patkány, de ha látja, felismeri.” – közelebb visz az éghez. A költőt is, aki írja, s az olvasót, aki olvassa és megérti. Nem értelmével érti meg – Goncsarov Oblomovjában van, ha jól emlékszem, egy kocsis, aki verset olvas, s amikor az ura rajtakapja és gúnyosan megkérdi tőle, érti-e, amit olvas, azt feleli: „Nem értem. Ha érteném, nem lenne vers.” -, de nem is érzéseivel, hanem aktív befogadással, ahogyan a Könyvek és ifjúság elégiájában Szerb Antal nevezi: a valódi versértés összetett értelmi és érzelmi folyamat, s teljes koncentrációt, szellemi aktivitást kíván. Weöres Sándor azt írja A teljesség felében, hogy olvasni kell verseket, amelyek olyan idegen nyelven íródtak, amit az olvasó nem ért, de ismeri a nyelv kiejtési szabályait. Álljon itt példakéntYeats When you are old című költeménye, melynek Kardos László-féle fordítása sem rossz, de az eredeti több. Angolul van, amit a legtöbb olvasó megért, de érdemes figyelni a versen belül a versre, vagyis a többletre, ami az értelemtől (részben) független.

 

When you are old and grey and full of sleep

And nodding by the fire, take down this book,

And slowly read, and dream of the soft look

Your eyes had once, and of their shadows deep;

 

How many loved your moments of glad grace,

And loved your beauty with love false or true;

But one man loved the pilgrim soul in you,

And loved the sorrows of your changing face.

 

And bending down beside the glowing bars,

Murmur, a little sadly, how love fled

And paced upon the mountains overhead,

And hid his face amid a crown of stars.

 

Minden vers „idegen nyelven” íródik, a vers nyelvén, s anyanyelvünkön is meg kell tanulnunk úgy olvasni verset, hogy nem az „értelmét”, hanem a lényegét olvassuk, mely egyszerre következik a szavak értelmi és értelmen túli hatásából, a verssorok ritmikájából, a vers zárt vagy szabad formájából, vagyis az egészből, ami a vers.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kollarik.blog.hu/api/trackback/id/tr284713195

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

barbieds (törölt) 2012.08.15. 09:42:10

Nem szeretek fordítást olvasni, mert épp az az egyedi, belső tudás (vagy nem is tudom, hogy nevezzem) vész el, amely arra az adott kultúrára jellemző, és amely a nyelvi sajátosságokon keresztül mutatkozik meg. A fordítás, az már egy másik (önálló) műalkotás.

Sokszor gondolok arra, hogy mennyire hiábavaló dolog az iskolai verselemzés - a legtöbb vers olyan érzelmi tapasztalatokról szól, amelyeket tizenéves gyerekek egyszerűen nem érthetnek, hiszen nem élték át. És döbbenetes, hogy később, öregebben hogyan érez meg az ember egy-egy verset teljesen ösztönösen.

Kollarik 2012.08.15. 10:01:22

@barbieds: A fordítás önálló műalkotás - lásd Babits válaszát az ostoba "Melyik a világ legszebb verse?" kérdésre: "Shelley Óda a nyugati szélhez" Tóth Árpád fordításában -, de az eredetiből is közvetít valamit. Rossz vagy közepes fordítást nem érdemes olvasni, de a jó fordítás különös tünemény: két költő alkotása, és ezért már érdemes fordítani és fordítást olvasni. Az iskolai verselemzés azért nem hiábavaló - és ezt nem a mundér becsülete mondatja a magyartanárral :) -, mert legalább ráveszi a gyerekeket a versolvasásra. A rossz elemzés és elemeztetés komoly hiba - lásd az Arany János-i "a költő azt gondolta, hogy...", "gondolta a fene" -, de egy értő, nem belemagyarázó és a lényegre fókuszáló megközelítés fontos lehet. Úgy, ahogy bármely tantárgy esetében: nem a kényszerítés, hanem a ráébresztés, rávezetés a lényegre, önmagában a tényre, hogy van olyan, hogy vers. Nekem vannak tanítványaim, akik később jöttek rá, hogy jó verset olvasni, de ebben szerepe volt annak, hogy voltak gimnáziumi emlékeik a versről. Csodát tenni nehéz, s talán nem is kell, de megmutatni, hogy mi a vers és hogy létezik értő megközelítése, nem hiábavaló (bár a magyartanár is gyakran érzi annak:).

barbieds (törölt) 2012.08.15. 10:32:58

@Kollarik: Remélem, hogy változott az irodalomoktatás az én időmhöz képest, mert akkor katasztrófa volt - csupa olyan mű, amely egyáltalán nem szólt a korosztályomhoz, tankönyvi anyagok bebiflázása, saját gondolat senkit nem érdekelt, a tanárt főleg nem. Szerencsémre én saját magamtól szerettem olvasni, mert hogy az iskolában nem szerettették volna meg velem, az tuti.

Kollarik 2012.08.15. 14:33:43

@barbieds: Az irodalomoktatás en bloc nem változott, nem is fog. A lényeg a tanáron múlik. Ha rossz tanárod volt (akit nem érdekel a diák gondolata, nem lehet jó tanár - más kérdés, hogy gyakran a tanárnak sincs önálló gondolata, és önvédelemből nem foglalkozik a tanítványáéval), akkor nem is lehet jó emléked az egészről. De hát mindig ez a lényeg: az ember - akár tanár, akár diák. Csak persze a diákból még lehet valamit kihozni, a tanárból bajosan. Tegyük hozzá: az oktatás helyzete sem segíti a tanárok dolgát - s akkor még finom voltam.
süti beállítások módosítása