Bart, a hóhér történetében hagyján, hogy vesztőhely meg tél, de mit keres ez a Negyvenéves naplójában? Egy kis melankólia persze, sárgulnak a levelek, ősz van, ez tény, de ennél azért több optimizmust és pozitív gondolkodást, ha kérhetjük, mert jön a tél, az igazi, és akkor mihez kezdünk? :)

@Foxglove: Késhet-e a tél, ha már itt az ősz? (Melankólia van, hogyne lenne, bennem él, mint szú a fában, de a 40éves naplójában ez most nem melankólia, nem is a vesztőhelyen meg a télen van a hangsúly - ami Pilinszky -, hanem a nem-tudáson. Szeretem ezt az idézetet, ami számomra nem melankolikus, hanem ontologikus.)
De köszönöm a biztatást. Jó tudni, hogy van, akire számíthatok. :)

Hát, a Pilinszky-témához majd hozzászólnak azok, akik, hozzád hasonlóan, nálam lényegesen behatóbban ismerik, én csak annyit tudok, hogy sose véletlenszerű, hogy ki kitől mit idéz. A vesztőhely, a tél, de még a nem-tudás hangsúlyozása sem vall pozitív gondolkodásra, úgyhogy csak ismételni tudom, amit eredetileg is írtam. :)

@Foxglove: Na, ebben (végre valamiben! :) nem értünk egyet, Foxi. Egy jó vers mindig pozitív, még ha tematikájában nem is tűnik annak. A nagy művészet kiváltotta katarzis felülír mindenfajta hétköznapi realitást. A remekmű azáltal segít élni, hogy remekmű, nem pedig azáltal, hogy "pozitívan gondolkodik" (ami egyébként is relatív).
Vesztőhely télen

Kit fölvezetnek? Nem tudom.
Kik fölvezetik? Nem tudom.
Vágóhíd vagy vesztőhely? Nem tudom.
Ki és kit öl? Ember öl állatot
vagy állat embert? Nem tudom.
S a zuhanás, a félreérthetetlen,
s a csönd utána? Nem tudom.
S a hó, a téli hó? Talán
száműzött tenger, Isten hallgatása.

Vesztőhely télen. Semmit sem tudunk.

Gyönyörű ez a vers, és ez önmagában pozitív gondolkodás. :)

Igazad van, tényleg az.